A CEDEK szeretet szolgálat a miskolci Lyukóvölgyben járt.

Február elején ruhaneműt, tartós élelmiszert vittünk a családoknak.

Volt olyan gyerek, aki papucsban jött, mert nincs meleg cipője. Anyukája rövid ujjú pólóban, szakadt vékony bőrdzsekiben, fagyoskodtak a konténer előtt, ami védőnői szolgálat helye lassan 8 éve….. Ezeknek a gyerekeknek minden nap kilométereket kell gyalogolni a buszmegállóig, kannába, vödörbe hordják a jeges földúton a vizet a kútról. Meleg cipő és ruha sokaknak csak egy álom!

Miskolcon jelenleg 14 szegénytelepet tartanak számon. Van, amelyik a belvárostól alig pár utcasarokra van, és van, amelyik közvetlenül a futballstadion mellett. Miskolc, és egyben az ország egyik legnagyobb szegénytelepe azonban épphogy távol esik mindentől, a városon kívül, egy festői szépségű völgyben. Nincs iskola, óvoda, közért, de még utcanevek se. Mégis közel négyezer ember lakja egy hat kilométer hosszan elterülő hegygerinc tetején és alján. Ez a miskolci Lyukóvölgy.

Az idő múltával, a gyárak leépülésével azonban ennek a generációnak egyre rosszabbul ment, sokan eladták vagy magára hagyták a telkeiket. A helyükre pedig alacsony státuszú, nehéz körülmények között élő emberek érkeztek, akár vidékről vagy olyanok, akik ugyan Miskolcon laktak, de a városban lévő lakásukat már nem tudták fenntartani. Lyukóvölgy jó pár évvel ezelőtt elérte azt az állapotot, amikor már szegénytelepnek lehetett nevezni, azaz az ott élő aktív korú népesség legalább 50 százaléka munkanélküli, és legfeljebb nyolc általánosa van.

Köszönjük a felajánlásokat és a szervezetek munkáját, hogy eljuttatták oda, ahol a legnagyobb szükség van a segítségre.