Június elején futótűzként terjedt a hír: a CEDEK Szeretetszolgálathoz fordult segítségért egy család: három félárva kislány gyámjaivá váltak egyik napról a másikra. A testvérek hihetetlen szegénységben, testi és lelki bántalmazások közepette éltek. A közösség megmozdult: egyetlen délután alatt 50 ezer forint pénzadomány, több zsák ruha, játék és tisztálkodószer gyűlt össze, amit azonnal el is juttattak a befogadó családhoz, a mezőkövesdi Sándor Jánoshoz és Katához.

Kata korábban már jó kapcsolatot ala­kított ki a most 15, 13 és 11 éves lá­nyokkal: „Két éve a tiszakeszi az ál­lami iskola udvarán működő Biztos Kezdet Gyerekháznak voltam a vezetője. Ezek az állami iskolába járó gyerekek nagyon szegények, vissza­mehetünk nyugodtan 100 évet az időben, úgy Móra Ferenc ide­jébe, mikor sok esetben azért nem jártak a gyerekek iskolába, mert nem volt ruhájuk, cipőjük. A gyer­mekek minden nap bejöttek hoz­zám, én is gyakran kimentem a családokhoz a szegregátumba.” – emlékszik vissza Kata, aki jelenleg egy miskolci bölcsőde vezető­je. Böbéről, Julikáról és Veráról édesanyjuk lemondott, apjuk ha­lá­la után nagyanyjuk és nagybátyjuk gondnoksága alá kerültek, akik bor­zalmas körülmények között tartot­ták a lányokat: „Dolgozniuk kellett nap­számban, napi 500 forintért. Nyá­ron és iskola alatt is. A középső kis­lányt a nagybácsi folyamatosan zak­latta. Egy ízben még a rendőrség is kiment, de sajnos nem lett belőle rend­őrségi ügy.”

Katáék szinte gondolkodás nélkül döntöttek úgy, hogy magukhoz ve­szik a lányokat, amikor felmerült, hogy állami gondozásba kerülhet­nek: „A lányok sírva mondták a ne­vemet, hogy hívják fel a Kata né­nit. Megkérdezte a gyámügyes, hogy nem vennénk-e magunkhoz leg­alább két lányt.” A hatgyerekes há­zaspár legkisebb gyermeke még ott­hon él, családos gyerekeiket és szá­mos más családot is támogatnak. Ennek ellenére – hivatalos kifejezéssel élve – családba fogadták mind a három testvért. Ez azt jelenti, hogy – a nevelőszülői hálózat­ban résztvevőkkel szemben – a befogadó családok nem kapnak fizetést, csak a gyerekek után járó családi pót­lékot.

A befogadás utáni héten Kata így számolt be a lányok helyzetéről: „Na­gyon sérültek, minden téren. A fi­zikai állapot gyógyítható, a lelkinek több idő kell. De hiszem, hogy az a szeretet, amivel próbáljuk körülvenni őket, elhozza a gyógyu­lást. Nagyon le vannak maradva az iskolával is. … Nagy munka vár ránk, de hiszem, hogy a jó Isten segítségével meg tudunk vele birkózni.” A házaspár minden követ megmozgat gyámolítottjaik érdekében: ki­rándulni és strandra viszik őket, nyá­ri táborba is eljutnak.

„Látszik, hogy farkastörvények kö­zött nőttek fel.” – meséli Kata a ne­hézségekről – „Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz! Há­rom vadidegen kislány, más kultúrából, más szokásokkal, más neveléssel, ha egyáltalán beszélhetünk nevelésről az esetükben. Meggyötört és sérült élettel tizenévesen, vad és csúnya dolgokon mentek keresztül. Hozták magukkal azt a sok rosszat, amit eddig tanultak, hogy leg­alább a felszínen ellavírozzanak. Sok esetben a szeretet láttán értetlenkedve néznek, nem szoktak hozzá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindig könnyű szeretni, és nem elkeseredni.”

A nehézségek ellenére a mélyen val­lásos házaspár igencsak bizakodó: „Könnyű szeretni azokat, akik jók hozzánk. De szeretni azt, akihez te jó vagy és ő mégis gonosszal fizet, az nehéz feladat! Sok sírással, ne­vetéssel jár ez a mi harcunk. De több­nyire boldogok vagyunk, és a bé­ke szigetének gondolom az otthonunkat!”

Az EMIH szeretetszolgálatának ve­zetője, Szilágyi Nóra beszámolója szerint heti rendszerességgel fordulnak hozzájuk rászorulók segítségért. „Lehetőségeinkhez mérten min­dent megteszünk a bajba jutot­ta­kért. Katáék esetében önkénteseink és a közösség összefogása megdöbbentő volt: fél nap alatt akkora tá­mogatást kaptunk, amire még álmomban sem számítottam. Örömmel tölt el, hogy rengetegen vannak, akik nem csak tudnak, de akar­nak is segíteni.”

Minden segítség számít!

A cikk az Egység magazin 88. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához!

Előfizetésért kattintson a http://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.