A CEDEK célja, hogy minél több rászorulónak: betegeknek, időseknek, fogyatékkal élőknek valamint hátrányos helyzetűeknek és hajléktalanoknak – de ha éppen a szükség úgy hozza – menekülteknek, zarándokoknak, katasztrófák és háborús események áldozatainak részére nyújtson segítséget – nemre, korra és származásra való tekintet nélkül.

Az EMIH vezetősége régóta tervezte, hogy karitatív tevékenységeit szervezetileg is különválassza, felépítse, és ennek megvalósulása remélhetőleg sok ember segítségére lesz az elkövetkezendő időszakban mind Magyarországon, mind Európában.

Interjú Szilágyi Nórával, a CEDEK vezetőjével

forrás: zsido.com

Hányadik alkalommal kerül megrendezésre a CEDEK szociális ételosztása most 20-án szerdán?

Ez lesz a negyedik alkalom, és a terveink szerint most már minden hónapban meg fogjuk tartani ezt az eseményünket.

Hogyan jött az ételosztás gondolata?

A CEDEK, mint az EMIH szeretetszolgálata 2015-ben alakult, a kezdetektől fogva sokféle tevékenységet folytattunk, mégis úgy éreztük, hogy az ételosztás lehet az a tevékenység, mellyel a legtöbb emberhez tudunk eljutni, és nem mellékesen a közösségünk tagjait is aktívan be tudjuk vonni.

Az EMIH közösségének tagjai, akik részt vettek az ételosztásokon, milyen tapasztalatokat szereztek az eddigi alkalmakkor?

Őszintén mondhatom, hogy azok, akik eljöttek segíteni az ételosztásokra, kifejezetten pozitív élményekkel gazdagodtak. Mindezt az is jól alátámasztja, hogy sokan közülük mindegyik alkalommal részt vettek az eseményen, azzal pedig sosem volt problémánk, hogy kevesen jelentkeztek volna. Nem számít, hogy mennyi idősek vagyunk, a segítő szándék a legfontosabb. Misem bizonyítja ezt jobban, hogy a csapatunkat mindig erősíti Krisztina, aki az Olajág Idősotthon lakója.

Meddig lehet még szerinted folytatni a havi ételosztási akciókat, nem fog “elfáradni” ez a projekt?

Azt gondolom, hogy noha számos ételosztás van jelenleg is a varosban, sajnos ezzel együtt sokan vannak – nem csak hajléktalanok – akik számára a mindennapi tápláló melegétel megszerzése nehézséget jelent. Nem gondolom, hogy ezen a téren drasztikus javulás várható, mi pedig eltökéltek vagyunk, hogy a segítségnyújtás egyetemes üzenetét hónapról-hónapra megvalósítsuk ebben is.

Az ételosztás bekerült az EMIH 1%-os kampányába is, valóban ennyire fontos ez a program a hitközösségnek?

Az EMIH és a CEDEk számára minden olyan program fontos, amelyben közvetlenül találkozhatunk az emberekkel, segíthetünk rajtuk hithez, valláshoz, származáshoz való tekintet nélkül. Az ételosztásunk tökéletesen illeszkedik ebbe a sorba, így érthető és örömteli, hogy ez az 1%-os kampányunkban is megjelenik.

Miért állami gondozott gyermekeknek gyűjt az EMIH? – Interjú Köves Slomó rabbival

forrás: zsido.com

Az elmúlt hónapokban egyre többet hallani az EMIH új intézményéről a CEDEK – Izraelita Szeretetszolgálatról. A szervezet rendszeresen tart utcai melegétel-osztásokat, részt vesz a Karitatív Tanács kárpátaljai segélyszállítmányaiban, gyógyszert ad a menekülteknek. Sőt, 2016-os 1%-os kampányát is a CEDEKnek, azon belül is az állami gondozott gyermekek megsegítésére szervezett programjának és a havi melegétel-osztásnak szenteli az EMIH.

Kezdjük az elején! Pontosan mi is az a CEDEK?

A tavalyi év során úgy láttuk, eljött az idő, hogy a közösségünk a saját körein kívülre is tekintsen, és kivegye a részét a hagyományos karitatív feladatokból, kiemelt figyelmet fordítson a leginkább rászorulókra. A korábbi években is elláttunk jótékonysági feladatokat, oktatási ösztöndíjakat biztosítottunk, hosszú éveken keresztül szárazétel-csomagokat osztottunk, de az is előfordult, hogy családsegítésben kellett részt vennünk. Úgy gondoltuk itt az ideje, hogy mindezen tevékenységünket intézményesítsük. A CEDEK kifejezés rokon a cedákával, amelyet adakozásnak, jótékonykodásnak szoktunk fordítani. Szó szerint annyit tesz, igazság. Jótékonykodni ugyanis valójában nem más, mint igazságot tenni. A zsidó hagyomány azt tanítja, hogy Isten azért teremtette a világot egyenlőtlennek – az egyik embert gazdagnak a másikat szegénynek –, igazságtalannak, hogy az emberek saját döntésükből tegyék helyre a dolgokat és tegyenek igazságot.

Utcai melegétel-osztás és rászoruló állami gondozott gyermekek megsegítése: hogy kapcsolódnak ezek egy zsidók hitközséghez?

A CEDEK létrejöttével vállaltan még egy célunk van: ki kell lépnünk a zsidó közösségektől megszokott belterjes segítségnyújtás kereteiből. Azt hirdetjük, hogy mint zsidók, sőt mint zsidó hitközség, vallási közösség nemcsak sajátjainkon segítünk, hanem minden rászorulón. Ráadásul még azzal sem lehet vádolni bennünket, hogy a háttérben a hittérítés a célunk, hiszen a zsidó vallásnak nem célja a térítés.

Több szempontból is nagyon fontos ez a lépés. Mindenekelőtt él egy sztereotípia a társadalomban, amely szerint a zsidók egy belterjes, kizárólag magukkal foglalkozó közösség, saját fájdalmaikkal, sérelmeikkel, szorongásaikkal vannak elfoglalva és kevéssé érzékenyek a környezetükre.

A valóság azonban az, hogy – ahogy egyes nemzetközi szociológiai felmérések is mutatják –, a vallásos és nem-vallásos zsidók körében egyaránt erősebb a szociális érzékenység az átlagosnál. Ennek a zsidó hagyományban mélyen gyökerező értéken túl történelmi okai is vannak. A zsidóságról mégsem ez a kép él a társadalomban.

Továbbá önmagán az önzetlen segítség nemes parancsán túl, van a dolognak még egy fontos szerepe, méghozzá a közösségi funkció. Soha korábban nem látott önkéntesi aktivitást tapasztalunk az elmúlt hónapokban a CEDEK jótékonysági akciói kapcsán. Olyan emberek is sajátjuknak érzik a jótékonyság ügyét és ezen keresztül a zsidó közösség ügyét, akiket korábban semmilyen eszközzel nem lehetett megszólítani, aktivitásra bírni.

Az EMIH 2016-os 1%-os kampányával állami gondozott gyermekeknek és a CEDEK melegétel-osztásaira gyűjt. Hallani olyan kritikai hangokat, hogy jobb lenne, ha a zsidóknak felajánlott 1%-ok a zsidók céljait szolgálnák.

A zsidó közösség aktivizálása a társadalmi felelősségvállalásban, zsidó cél. Persze kritikai hangok mindig mindennel kapcsolatban vannak. Egy azonban biztos, az elmúlt évek 1%-os felajánlásainak összesítéseiből látszik, hogy mindhárom zsidó közösség együttvéve sem képes évek óta 9-10.000 adófizetőnél többet megszólítani.

Pedig minden bizonnyal ennél jóval több – a zsidó identitásban érintett – adófizető lehet Magyarországon. Feltehetően azonban ezen emberek számára nem kellően fontosak azok az üzenetek, amelyeket megfogalmazunk.

Számunkra évek óta stratégiai felismerés, hogy az 1% nemcsak a pénzgyűjtésről szól, hanem lehetőség arra, hogy figyelemfelkeltő és releváns üzeneteket fogalmazzunk meg és jutassunk el azokhoz is, akik a hétköznapjaikban csak nagyon áttételesen kötődnek az aktív közösséghez.

Az 1%-os felajánlás időszaka és az ahhoz kapcsolódó kampányok mindig az identitásképzés lehetőségét is adják. Azt gondoljuk, és egyben reméljük, hogy ma Magyarországon sok száz és ezer olyan zsidó kötődésű ember él, akit ugyan nem lehet a zsidó közösség belügyeivel, zsinagógaépítéssel, oktatással, vagy hitélettel megszólítani, de a zsidóságban mélyen gyökerező „jótevés” üzenete őket is megérinti. Ezáltal jót tesznek ők is, mi is, jobb lesz a nehézsorsú gyermekeknek, és mindeközben talán ők is tesznek egy lépést az aktív zsidó közösségi élet felé.

A fentiek pontosan megvilágítják a karitatív tevékenységeik és a jelen adománygyűjtés vallási hátterét. Mégis, ha valaki egy kicsit materialistább lábakon áll, őt meg tudja győzni valamivel?

A rendkívül széles körű személyes tapasztalatokon túl két fontos konkrétumot emelnék ki. Mielőtt úgy döntöttünk volna, hogy ennek a célnak szenteljük az idei 1%-os kampányt, felvettük a kapcsolatot négy gyermekotthonnal és az EMIH által felajánlott támogatáson túl gyűjtésbe kezdtünk, ami korábban soha nem látott sikerrel végződött. Mindemellett február-március során a közösségen belül telefonos közvélemény-kutatást végeztünk az adakozási szokásokról, valamint arról, milyen célt tartanának a legtámogatandóbbnak a SZJA-juk 1%-ából. Egyöntetűen a szociális célt nevezték meg a legtöbben.